Szúfi zenei koncert egyiptomi spirituális fuvola mesterrel
Egyedülálló zenei élményben lehet része annak, aki eljön Mohammed Antar egyiptomi spirituális fuvola mester koncertjére! A világhírű művész rövid magyarországi tartózkodása alatt csak egy alkalommal, a Sóbarlangban ad koncertet, Fatima Gozlan ütőhangszeres/fúvós zenész közreműködésével, aki a Közel-Keleti zene egyik legismertebb képviselője hazánkban.
A koncert időpontja: szeptember 24. péntek 19 óra
Belépőjegy: 4.000 Ft
Jegyfoglalás a 312-1646 telefonszámon, vagy az alábbi űrlapon:
Mohammed Antar a szúfik szakrális hangszerén, a ney fuvolán ad Istenhez szóló koncertet, spirituális töltetű zenéjében megtestesítve azt az átszellemültséget, ami az iszlám vallás ezen misztikus irányzatának jellemzője. Mohammed Antar 6 éves kora óta zenél, magas szintű klasszikus zenei képzés mellett számos utazás során autentikus környezetében sajátította el a régi török, iráni és arab mesterektől e szent hangszer érzékeny játéktechnikáját.
Az alábbi koncertvideó ízelítőt az e különleges zenei stílus hangulatából:
A szúfizmus az iszlám misztika hiedelem- és szokásrendszere. Sok muszlim hívő ezen az úton, Isten közvetlen, személyes megtapasztalása által próbál rálelni Isten szeretetére és megismerésére. A szúfizmuson belül többféle misztikus út létezik arra, hogy valaki megismerje az emberi és isteni természetet, átélje az isteni szeretet érzését és elérje az igazi bölcsességet. A szúfik számára a személyes megtapasztalás (dzauk, “belekóstolás”) elengedhetetlen a valódi tudás megszerzéséhez, és ez felfogásuk szerint többek között a zenén és a táncon keresztül lehetséges.
(forrás: Wikipedia)
A szúfik szent hangszere a ney, egy rendszerint nádból készült fúvós hangszer, amely a Közel-Keleti zenékben fontos szerepet tölt be. Ősi hangszer és hagyomány-vonal kapcsolódik hozzá. Az elmúlt 4-5 ezer évben folyamatosan játszottak rajta, és a modern fuvola ősének tekinthető.
A szúfizmus szellemisége nehezen önthető szavakba, ezért végezetül álljon itt egy idézet Hamvas Bélától:
A szufira azt lehetne mondani, hogy nem egyéb, mint a szufi szó meghatározása. Voltak, akik a definíciókat megszámolták, és a hagyomány azt mondja, hogy hetvennyolc ilyen meghatározás van. De ugyanez elmondható a yogáról és a zenről is. A definíció maga lenne az egész tanítás. Ha az ember alapos osztályozás, és szűrés után kiválaszt három szót, tegyük fel a fana-t, a haq-ot, és az achad-ot, legalább kilenc fogalomra lenne szükség, hogy a hármat megmagyarázza. De a kilencet újabb hárommal tudná csak megvilágítani. A szufi nem a szavakon múlik, hanem a zenén. Nem néhány szó izgalma, hanem az egész nyelvé. Kivételes nagy zeneművekben vannak kivételes nagy részletek, csupán részletek, néha csak ütemek, vagy csak hangok, amikor a zene elszakad a kottától, a hangszertől, mondjuk teljesen dematerializálódik és elrepül és zenefölötti zenévé lesz. Mint amikor az eksztatikus lélek elszakad az embertől és anyagtalan magasságokba száll. A szufi ilyen már a betűhöz, és a hanghoz, és a nyelvet beszélő emberhez nem köthető, szabadon beszélő nyelv, ilyen önmaga fölé fokozott nyelvfölötti nyelv. Másutt bevezetésül elég talán, ha az ember néhány szót megért. Itt azt a bizonyos eksztatikus felsőfokot kell megérteni. Nem metafizika, mert költői. Nem költészet, mert metafizika. Nem nyelv, hanem zene. Nem zene, hanem nyelv. Az a zene, amelyrol Ybn al Faradh azt mondja, hogy “bánat, amiért az ember égi otthonát elvesztette.” Aki ezt nem hallja, az a szufiból semmit sem ért. Minden szó superlativus. Bort ittam szeretőm emlékére, mondja ugyanez az Ybn al Faradh, lerészegedtem még mielott a szőlőt megteremtették volna. Azt mondják bűnt ittál. Abból ittam, amit bűn lett volna nem inni. Még mielőtt születtem, mámorban voltam tőle, így maradok mindörökké, akkoris, amikor csontjaim már régen elporladtak.
