Védőbeszéd a "jó vajért"

Akik ismerik a vitális anyagokban gazdag, teljes értékű táplálkozást, azoknak már régi nóta: a vaj a teljes értékű konyha finom és sokoldalúan felhasználható eleme. Például most tavasszal igazi élvezet, amikor a földből frissen kiszedjük és finomra vágjuk a fűszernövényt, rászórjuk a fűszersóval meghintett és megvajazott teljes kiőrlésű kenyérre, és megesszük.
Ennek ellenére a vajjal kapcsolatban még mindig sok kérdés kering, melyek telefonon, postán és e-mailen naponta érkeznek a Bruker-házba: "Mennyi vajat szabad naponta enni?" "Sütni is lehet vajjal?"ghí az az olvasztott vaj?" "Tényleg annyira ajánlott a vajból készített, és az Ayurvédában annyira nagyon dicsért ghí?" Ilyen és ehhez hasonló kérdések hangzanak el. Az alábbiakban néhány olyan áruismereti magyarázat található, amely a teljes értékű táplálkozást követő "régi motorosoknak" is ismeretanyag-frissítésként szolgálhat.

Vajkészítés régen és most

A vajat évezredek óta készítik és fogyasztják. Már az Ótestamentumban is így említi Salamon mondásaiban: "Ha tejhez jutunk, vajat készítünk belőle."Ez a vajról készült első írásos megemlékezés mintegy 3000 éves.
A vajat hagyományosan a friss tehéntej tetején lerakódott tejszínből készítették. Ezt a tejszínt kereken két nap múlva leszedték, és ismét állni hagyták, hogy "érleljék", miközben speciális zsírkristályok keletkeztek. Ezen felül természetes módon savanyították, mégpedig a mindenütt megtalálható tejsavbaktériumokkal. A baktériumok tevékenységének köszönhetően a tejszínnek friss, savanyú íze lett, és hosszabb ideig lehetett eltartani. A savanyú tejszínt ezután magas, hengerszerű vajköpülő dézsákban speciális köpülővel döngölték, amíg a tejzsírgolyócskák vajdarabkákká nem gömbölyödtek, és az író vissza nem maradt. A vajdarabkákat mosták és gyúrták, amíg a massza egységes, kenhető formát nem vett fel.
Még néhány évtizeddel ezelőtt is szokás volt, hogy közvetlenül a parasztgazdaságokban köpültek vajat, nagyrészt saját fogyasztásra, de eladásra is. A "jó vaj" fogalma az elmúlt évszázad háborús és háború utáni időszakára vezethető vissza, amikor az igazi vaj ritkaságnak számított, és csak különleges alkalmakkor került asztalra. Ebben az időszakban kerültek túlsúlyba az olyan kiegészítő termékek, mint a margarin és más iparilag előállított pót-zsírkeverékek, amelyek sajnos a gigantikus reklámkampányok következtében, mint állítólag egészséges "természetes termékek" nagy piaci részesedést vívtak ki maguknak. Miközben mind a mai napig újabb és újabb ígéretet tesznek egészségünk megőrzésére, ez a piaci részesedés - a lakosság egészségének rovására - sikeresen kiépült.
A hagyományos vaj, amely a nyers tej természetesen savanyított tejszínéből készül, különösen magas tápértékű, igazi természetes termék. Amellett, hogy könnyen emészthető tejzsírt tartalmaz, található még benne csekély mennyiségű víz, tejcukor, ásványi anyagok, zsírban oldódó vitaminok (E, D, K és A), kereken 76 féle, jelentős mennyiségű zsírsav (köztük telítetlenek és többszörösen telítetlenek is), fehérje és - ellentétben a hússal - lényegesen kevesebb koleszterin. A vaj egyszeresen telítetlen zsírsav (olajsav) tartalma az olívaolajhoz hasonlóan magas, mint ahogy a rövidláncú, telített zsírsavak részaránya is, amit a szervezet jól fel tud venni és fel tud használni.

A modern ipari vajgyártásban csak pasztőrözött tejszínt szabad felhasználni.

A tejszínt 55 C-on centrifugák (szeparálók) alkalmazásával, percenként 6000-es fordulatszámon elválasztják a tejtől, és ezután 100-105 C-on pasztörizálják. Majd ismét lehűtik, és a zsírkristályok ezt követő érlelése miatt körülbelül 20 órán keresztül pihentetik. Ezután a tejszínt a vajkészítő gépben köpülik, a savót különválasztják, és a visszamaradt vajmasszát gyúrják, formázzák és csomagolják. Eljárástól függően megkülönböztetünk tejszínes, érlelt és enyhén érlelt vajat.

Érlelt vaj

A tejszínhez a vajkészítés előtt starterkultúrát (célzottan kiválasztott tejsavbaktériumokat) adnak, és 16-19 C-on állandó kavargatás mellett érlelik. Az élelmiszerjog alapján az 5,1-es pH értékű savassági fokot nem szabad meghaladni, hogy a vaj tipikus, elsősorban diacetilen alapuló aromája kibontakozhasson.
A 8-10 C-ra lehűtött folyadék a vajkészítő gépbe kerül. A mechanikus feldolgozás következtében a tejzsír membránjai felszakadoznak, és végbemegy a "zsír a vízben emulziónak" "víz a zsírban emulzióvá", azaz a tejszínnek vajjá történő tipikus átalakulása. Az így keletkezett vajdarabkák átmérője körülbelül 2 mm. A nyers vajat mossák, gyúrják és különböző, a kereskedelemben szokásos méretekben csomagolják.

Tejszínes vaj

A tejszínes vajnál a savanyítás kimarad. A tejszínt 4-6 C-ra hűtik és 3 órát pihentetik, hogy elősegítsék a zsírkristályosodást. Ezután egy 17-19 C-ra történő melegítési fázis következik, amelyben az alacsony hőfokon olvadó tejzsír-rész folyékonnyá válik és a magas hőfokon olvadó rész tovább kristályosodik. Így a két rész a vajkészítés során optimálisan válik ketté. Ezt követően körülbelül 10 órán keresztül 10-14 C-on történik az utóérlelés. A vajkészítő gépben a további feldolgozás úgy zajlik, mint az érlelt vajnál. A krémesen lágy tejszínes vaj pH értéke nem lehet 6,4 alatt.

Enyhén érlelt vaj

Ebben az esetben olyan tejszínes vajról van szó, amelynek a biológiai értékét - az érlelt vajjal ellentétben - nem a tejsavbaktériumok tevékenysége hozza létre. A savanyú ízt úgy utánozzák, hogy tejsavbaktériumokat vagy tejsavat kevernek bele. A savasság fokának 5,1-6,4 pH érték között kell lennie. Előnyben részesíteni mindenképp az igazi érlelt vagy a tejszínes vajat kell! A tejsavat ugyanis manapság a géntechnika segítségével elő tudják állítani, anélkül, hogy ezt be kellene vallani!

Élelmiszerjog

A német élelmiszerjog alapján a vajat különböző kereskedelmi osztályokba sorolják. Vizsgálják a kinézetét, a szagát, az ízét, a szerkezetét, a vízeloszlását, a kenhetőségét és a pH értékét. Az úgynevezett német márkázott vajnak a legmagasabb kritériumoknak kell megfelelnie, és csak a tejgazdaságokban állíthatják elő. A tejszínnek tehéntejből kell származnia, közvetlenül kell kinyerni és pasztörizálni. Havonta vizsgálják, és kategóriánként legalább 4-5 lehetséges pontot kell elérni.
A nem sózott vajnak legalább 82 % zsírt kell tartalmaznia és nem lehet benne 16 %-nál több víz. (A sózott vajban 80 % zsírnak kell lennie). A kísérő anyagok (vitaminok, ásványi anyagok, tejcukor, fehérje) nem tehetnek ki 2%-nál többet. Szabad a vajhoz béta karotint tenni, hogy a fogyasztónak a vaj színéről egész évben ugyanaz a benyomása legyen. Mindegy, hogy a színezést a nyári legelő friss tápláléka vagy a téli vajba kerülő, mesterségesen előállított béta karotin színe adja. Ez egy teljesen értelmetlen eljárás.
A tejgazdaságból származó vajat szintén a tejgazdaságban kell előállítani, azonban a létező 5 pontból csak 3-at kell a szenzoriális vizsgálat során teljesíteni. A német főzővajat csak a gasztronómia és a nagyfogyasztók számára gyártják, például az olvasztott vaj gyártása céljából. Ennek a vajnak vizsgálati kritériumonként már csak minimum 1 pontot kell elérni.
A falusi vaj, a parasztvaj, a sajtkészítő üzemi vaj és az alpesi tejgazdaságban készült vaj csak az előállítás helyét jelöli meg, és ezeket vagy pasztőrözött tejszínből vagy nyers tejszínből készítik. Ilyenkor azonban a csomagoláson rajta kell lenni, hogy "nyers tejből" vagy "nyers tejszínből" készült. Ebben az esetben szigorú higiéniai előírásoknak kell megfelelni. A közvetlenül a tejtermelőnél készült vajnak nem kell teljesítenie a német márkázott vajra vonatkozó szenzoriális kritériumokat.
A német márkázott vajra és a német tejgazdasági vajra vonatkozó nyilatkozatot egyértelműen leszabályozták, és mind a hagyományosan, mind a biológiailag előállított termékekre vonatkozik. Feltüntetve a következő dolgok vannak rajta: forgalomba hozatal megjelölése (pl. német márkázott vaj), a vaj fajtája (pl. érlelt vaj), zsírtartalom százalékban megadva, valamint az előállító, kiállító hely vagy az Európai Gazdasági Közösségben letelepedett eladó neve és címe, az EU élvezeti alkalmassági-tanúsítványa, hozzáadott anyagok (pl. béta karotin, étkezési só), szavatosság (10 C-os hűtésre vonatkozóan), valamint a grammban megadott tömege. A kis kiszerelésű csomagolásoknál nincsenek nyilatkozati előírások.
Azt a vajat, amelyiket külföldön állítják elő és ennek a kritériumai megfelelnek a német márkázott vajra vonatkozó kritériumoknak, márkázott vajnak lehet nevezni.

A vaj, mint magas tápértékű élelmiszer

Dr. Max Otto Bruker a "Vaj, mint magas tápértékű élelmiszer?" című cikkében részletesen bemutatta, hogy nem zsírral kapcsolatos probléma az arterioszklerozis, szívinfarktus, betegesen megemelkedett koleszterinszint és a túlsúlyosság. A közös ok sokkal inkább: a vitális anyagok hiánya az iparilag előállított élelmiszerek fogyasztása miatt, mint például a 00-búzaliszt (extraktliszt) és az iparilag előállított cukor. Ha a táplálkozásunkat teljes értékűvé alakítjuk át, akkor anyagcserénk optimálisan tud működni, és a zsír - ugyanúgy, mint a szénhidrátok - széndioxiddá és vízzé bomlik le. A természetes állapotú zsírok, mint a vaj és a természetes növényi olajok nagyon értékesek, ezért nem óvakodni kell tőlük, hanem feltétlenül ajánlott a fogyasztásuk.
Mivel a vaj a tejzsír részarányát képviseli, ezért azok az emberek is gondolkodás nélkül fogyaszthatják, akiknek az állati fehérjéről le kell mondaniuk.
"Végül is ki kell hangsúlyoznunk a vajnak a gyomor-, a bél-, a máj- és a vesebetegekre gyakorolt különösen jó hatását és emészthetőségét. Természetesen figyelni kell ezeknél a betegségeknél arra, hogy a vajjal ne főzzenek (mint ahogy más zsírokkal sem), hanem a főzési folyamat után tegyék bele az ételekbe" - mondja Dr. M. O. Bruker.
Minden rendben van (szó szerint: minden benne van a vajban)
Ne hagyja le a vajat a teljes kiőrlésű kenyérről. A vaj finom. Azt az élményt biztosítja, hogy egészséges, és az is marad. Nem szabad sajnálni magunktól, részesítsük előnyben a biológiai gazdaságokból származó vajat. A fajnak megfelelő állattartás és biológiai etetés nem csak az állatokat és a környezetet védik, hanem messzemenően magas értékű termékeket hoz létre.

Bár csak ritkán kapható, mégis jobb a nyers tejből készült vaj, mint a német márkázott vaj, ami pasztőrözött tejszínből készül. Ha esetleg ilyen nyers tejből készült vajhoz jutunk, akkor egy kis adagot lefagyaszthatunk, és szükség esetén elővehetjük. Ízbeli variációkat megfelelő fűszernövényekkel, fűszerekkel és friss hozzávalókkal saját magunk is elővarázsolhatunk. Kerülni kell az olyan kész termékeket és utánzatokat, mint a zsírban szegény vajat, joghurtos vajat, félzsíros vajat és az ipari olvasztott vajat.
Tudják egyáltalán, honnan származik az a szólás, hogy "minden rendben van (szó szerinti fordításban: minden benne van a vajban)"?
Azon alapszik, hogy a középkorban a törékeny árukat vajas korsókban szállították. A drága edényt a folyékony vajba tették, amely lehűtött, megkeményített formában hatásos védelmet jelentett, és a helyszínen való felolvasztás után a szállított áru sértetlenül ismét szabaddá vált. (A folytatás a következő füzetben: "A vaj felhasználása a konyhában", "Olvasztott vaj", "Ghí"," Zsírszegény vaj")

Forrás:

Der Gesundheitsberater 2007 március
Referens a Dr. Max-Otto-Bruker-házban, Lahnsteinban

Védőbeszéd a "jó vajért" 2 - rész

A vaj felhasználása a konyhában

A vajnak a teljes értékű konyhában való felhasználásáról már az 1. részben, a márciusi számban mondtunk fontos információkat. Íme, még egy kis kiegészítés:
A vajat állandóan hűvös és sötét helyen kell tartani, mivel természetes alapú termékként még olyan állapotban van, hogy megavasodik. Ha hűtőben tároljuk, kicsit kitolódik ez a folyamat. Természetesen a hideg vaj nehezebben kenhető, ami azonban nem okoz gondot. Éles késsel egyszerűen vékony szeleteket vágunk. Ha van a lakásban hűvös hely, mint például egy kamra, ott is tarthatjuk a vajat. Azonban olyan edényben kell folyamatosan tárolnunk, ami a fényt nem ereszti át, mivel a fény a vaj felületét oxidálja, és így az avasodás első lépése gyorsabban következik be.

Olvasztott vaj - régen és most

Dédanyáink, akiknek még gyakran nem állt rendelkezésükre hűtőszekrény, sokszor azzal segítettek magukon, hogy a könnyen romló termékeket, mint a tejet, a sajtot és a vajat, leengedték a kútaknába, ahol hűvös és sötét volt, ideális hely az élelmiszer tárolására. Hogy megakadályozzák a vaj avasodását, ezen úgy segítettek, hogy olvasztott vajat készítettek belőle.
Ebből a célból a vajat addig forrósították egy edényben, amíg folyékony nem lett, és a tetején hab nem keletkezett. Ezt a habot leszedték. A vajban lévő víz elpárolgott, és a leszedett habot a maradék fehérjével együtt eltávolították. Így tiszta olvasztott vajat kaptak, ami még néhány hónapig eltartható volt. Ha a vaj mégis avas ízű volt, párolt almával vagy hagymával nyomták el ezt az avas ízt. Kényszerből alakult ki az a recept, amelyet még ma is nagyon szívesen készítenek el kenyérfeltétként vagy párolt zöldséghez. Az almás és hagymás kenyérfeltét készítéshez nem szükséges a vajat 'tisztítani' (felforrósítani és a habját leszedni), a hozzávalókat egyszerűen belekeverjük a friss, szobahőmérsékletű vajba.
A modern, teljes értékű konyhában manapság legfeljebb egyszer van szükségünk olvasztott vajra, amikor különleges alkalmakkor sütünk valamit, vagy amikor magas hőfokon kell valamit kisütnünk, mint például krumplit vagy fánkot.
E célból az olvasztott vajat frissen, a hagyományos úton-módon kellene elkészítenünk. Sült krumplit vagy zöldséges krumpli fánkot kiválóan ki lehet sütni természetes növényi olaj-vaj keverékkel, vagy úgy is, hogy egy kicsit később adunk hozzá egy csipetnyi vajat, ízfokozóként. Az olajat a vajjal együtt is felforrósíthatjuk, anélkül, hogy a vaj gyorsan megfeketedne.
Semmiképpen sem szabad a teljes értékű konyhában, a reklámokban agyon dicsért, iparilag előállított, legtöbbször 'Butaris' néven piacra dobott olvasztott vajat használni.
Az iparilag előállított olvasztott vaj gyártása a következőképpen zajlik: a vajat 40-50 C-on olvasztják, és centrifuga segítségével vízre, fehérjére és tejcukorra bontják. Ezt követően a vajzsírt egy vákuumüstben körülbelül 100 C-ra ismét felhevítik, hogy az utolsó vízmaradványokat is elpárologtassák. Ez után az olvasztott vajat levegővel felverik, hogy könnyen kenhető legyen, majd csomagolják.
Az EU azért támogatja az olvasztott vaj gyártását, mert így kerüli el azt, hogy hegynyi mennyiségű vajat gyártsanak. Ebből az okból kifolyólag törvényes előírás, hogy olyan anyagokat adjanak hozzá, mint a fitoszterin és a stigmaszterin. Ezek az anyagok lehetővé teszik a törvényhozók számára, hogy ellenőrizzék és megakadályozzák, hogy az olcsó olvasztott vajból törvénytelen módon ismét olyan terméket állítsanak elő, amit vaj néven dobhatnának piacra. A fitoszterin és a stigmaszterin olyan zsírkísérő anyagok, amelyeket növényi olajokból különítenek el, és nitrogénnel való pezsgés közben 0,015 %-os súlyhányaddal az olvasztott vajhoz adnak.

A ghí jobb, vagy a vaj?

A Közel-Kelet sok írásművéből, elsősorban az Ayurvédából is ismert "ghí" szintén olvasztott vaj, és hagyományosan több órás lassú hevítéssel készítik. Sokan esküsznek arra, hogy a ghí annál jobb és értékesebb, minél tovább tárolják és érlelik, gyakran évekig.
A ghí széles körben alkalmazott terápiás szer, elkészítési módjának állítólag orvosi létjogosultsága van. Például használják gyulladáscsökkentő szerként vagy hagyományos szemfürdőként ("Arany pillantás") is.
Mindennapi táplálkozásra azonban semmiképpen sem ajánlott. Most is, csakúgy, mint mindig, érvényes Werner Kollath professzor elve: "hagyd a táplálékot olyan természetesnek, amilyen". A friss vaj táplálkozáspszichológiailag mindenképp fölülmúlja az olvasztott vaj minden fajtáját. Ha az ember belegondol, hogy a ghí előállítása milyen kultúrkörből és klímából származik, jól nyomon követhető, hogy megfelelő tartósítással akartak védekezni a gyors romlandóság ellen, amelyet a trópusi klíma magában hordoz. És bizonyára nem helyes dolog, hogy ebből a nyugati világ számára egy "varázsszert" akartak csinálni.

Félzsíros vaj és félzsíros margarin

Sajnos a vajat piacra dobó cégek közül szinte mindegyik kínál zsírszegény és úgy nevezett félzsíros vajat is.
Egy egész nemzet, beleértve az élelmiszeripart is, zsírszegény táplálkozásra állt át. Elsősorban azért, mert a DGE (Deutsche Gesellschaft für Ernährung - Német Táplálkozási Társaság) évtizedek óta azt hangoztatja, hogy a "zsír zsírossá tesz!". Nem kímélték a vajat sem. Az így keletkezett műtermékek egyébként már egyáltalán nem szolgáltak rá a vaj elnevezésre.
A márkázott vajjal összehasonlítva a félzsíros vaj energiatartalmát felére csökkentették. Kevesebb, mint 40 % zsírt tartalmaz. Egy ilyen termék 100 grammjában körülbelül 39 g zsír, 2,8 g fehérje, 0,6 g szénhidrát és körülbelül 60 % víz található. A fogyasztók számára ez nagyon is drága víznek számít - az egészség rovására. A magas víztartalom egyébként alkalmatlanná teszi a terméket arra, hogy süssünk vagy főzzünk vele.
A félzsíros vajat márkázott vajból gyártják, író, étkezési zselatin, monoglicerid (emulgálószer), étkezési só (0,25 %), káliumszorbát (konzerválószer), citromsav, aromák (ízfokozó) és karotin (színezék) hozzáadásával.

A félzsíros vajat "zsírszegény", "light" vajnak is lehet nevezni.

Az úgynevezett 2/3 zsírt tartalmazó vajban 60-62 % tejzsír található. Mivel a magasabb víztartalom miatt könnyebben romlik, ezért ennél a vajnál a fent felsorolt kiegészítő anyagokat, konzerválószereket és hozzávalókat fel lehet használni.
Végül, de nem utolsó sorban van egy olyan kifejezés, hogy "tejes kenhető zsír". Így nevezik azt a terméket, amelyiknek a zsírtartalma a vaj, a 2/3 zsírt tartalmazó vaj és a félzsíros vaj mindenkori értékei alatt vagy között van.
A fogyasztónak tehát azt tanácsoljuk, hogy a vaj címkéjét pontosan nézze meg, hogy valóban a kívánt, igazi márkázott vajat kapja-e. Nagyon ügyesen szervezik meg a "műtermékek" piacra dobását, optikailag azt a benyomást közvetítve, hogy a termék friss és természetes.
Egy gyárilag elkészített, kenhető termék parádés példája az Unilever cég "Lätta"-ja. A Lätta-t 1984-ben Svédországban dobták piacra, és a vaj- illetve margarinpiacon belül a legnagyobb márkának számít.
1987-ben Németorszában is bevezették a Lätta-t, és a legrövidebb idő alatt a legsikeresebb félzsíros margarinná vált. Azóta a Lätta elnevezés alatt különböző termékek egész palettáját hozták létre és kínálják: tejsavós, joghurtos, fűszernövényes, paprikás-peperónis, snidlinges-mogyoróhagymás, uborkás-kapros-fokhagymás, natúr és 28 % zsírt tartalmazó extra light Lätta-t. A márka sikeressége egész biztosan az ügyes piaci stratégiára vezethető vissza. Nem élelmiszert adnak el, hanem életérzést. A Lätta-nak képekkel és szövegekkel különösen jól sikerült a fiatalság, a szépség, a könnyedség, a divatosság és az életszeretet éppen aktuális korszellem-ideálját bemutatni. A nagy eufória közepette meglehetősen ódivatú dolog az összetevők listájára pillantani. Az egészségtelen termékeket nagy mennyiségekben és kritika nélkül fogyasztják. A kevert, csökkentett zsírtartalmú termékek teljesen új generációját kínálja többek között a Rama. Ezekben a termékekben növényből és tejből kevert zsírok vannak, amelyek olyan hagyományos termékeket utánoznak, mint a tejszínhab, a Créme fraiche és a vaj. A legsokoldalúbb feldolgozásnak és a kémiai szerek alkalmazásának köszönhetően ezek a termékek állítólag krémes, tejszínes ízűek, a konyhában sokoldalúan felhasználhatóak, sokáig eltarthatóak és zsírszegények. A fogyasztókat ezen kívül azzal csábítatják, hogy kevesebb koleszterint, ezzel szemben sok telítetlen hosszúláncú zsírsavat, valamint sok zsírban oldódó vitamint tartalmaznak.

Mindig ugyanazok az érvek, amelyekkel elcsábítják a fogyasztókat. Az eredetileg egészséges, természet közeli termékekből – mint amilyen a vaj is –szintetikus emulgálószerek, konzerváló anyagok és hozzáadott anyagok segítségével olyan life-style termékeket hoznak létre, amelyek maguk okozzák a leküzdendő egészségügyi problémákat. A felhasznált hozzáadott anyagokat a géntechnológia segítségével egyre nagyobb mennyiségben állítják elő, és nem kell külön bizonyítani, hogy géntechnológiával készültek. Az ipari előállítás során elvész a zsír természetes összetétele és fontos biológiai adalékanyagai, és ezek semmiképpen sem pótolhatóak szintetikus adalékokkal. A természet számára nincs pótlék, ezért érvényes most is, csakúgy, mint mindig: Ne hagyja, hogy leszedjék a vajat a kenyeréről – ne hagyja magát!

Források:

  • Lexikon der Lebensmittel und der Lebensmittelchemie, Ternes, Täufel, Tunger, Zobel, WVGmbH Stuttgart 2006
  • Butter – ein hochwertiges Lebensmittel?, Dr. M. O. Bruker, Kleinschrift Nr. 6
  • Centrale Marketing Gesellschaft der deutschen Agrarwirtschaft mbH: Broschüre rund ums Butterschmalz, Im Trend mit Molke, Buttergenuss durch gesicherte Qualität und Butterherstellung
  • “Butterschmalz” und "Butter" aus www.wikipedia.de
  • Fachliche Beratung: Molkereimeister Hans Fischer
  • www.unileverfoodsolutions.ch
  • Cikk forrása: Der Gesundheitsberater 2007. április

< < < Vissza a tudástárhoz > > >

Legfrissebb Hírek / Tudástár

Természetes napvédelem - szintetikus nap…

A napsugárzás napjainkra szinte közellenség lett. Sokan literszámra kenik magukra a naptejeket, holott az elmúlt évekb...

Megnyílt a Sóker ZöldTurmix Bár

Megnyílt a Sóker ZöldTurmix Bár ZÖLDTURMIX a ZÖLD ÉLETERŐ! Green For Life! Zöldturmix a SóBárban Mi is a zöld turmi...

Miért fontos az egészség megőrzésében a …

Mindig jobb a bajt megelőzni, mint a megtörtént rossz után kapkodni, próbálkozni. Bár a megelőzés fontosságát már a nyug...

Kapcsolat

Sóker Kristálysóbarlang és Sóterápiás szaküzlet

Cím: 1066 Budapest, Mozsár u. 7.
Telefon és fax: +36 1 312-1646
Email: info(kukac)soker.hu

Nyitvatartás:      

H-P: 10-20 óráig
  Sz: 10-16 óráig

 

  Nézze meg másik két weboldalunkat is!

Sóker - só webáruház

Sótégla - sóbarlang építés, sódekoráció

 

Sóbarlang a Facebookon