Vitamin bombák

Régen a kutatók már pontosan tudták: a skorbutnál és a beriberinél hiányzott valami. Manapság könnyelműen bánunk velük: az ásványi anyagokkal, a nyomelemekkel és a vitaminokkal. Ezekre az embernek mindenekelőtt azért van szüksége, hogy élhessen - ezt manapság minden gyerek tudja. Sokáig tisztázatlan és rejtélyes volt, hogy mik ezek és hogyan hatnak. A vitaminkutatás kulcsa az volt, hogy rendre megfigyelték, elsősorban az ismeretlen hiányállapot okoz betegséget. Így volt ez az angolkórnál, a pellagránál, a beriberinél és a skorbutnál. Először szinte pontosan 100 éve alakult ki elképzelés az ismeretlen szubsztanciákról és azoknak a szervezetre gyakorolt hatásáról.
Ugyanakkor már 250 éve annak, hogy James Cook, a felfedező, fontos felismerést hozott világkörüli utazásairól. A foghullással, fogínygyulladással és vérzékenységgel, valamint szívgyengeséggel járó skorbut volt a tengerészek legjobban rettegett, gyakran halálos betegsége, amit sokáig gyógyíthatatlannak tartottak.

3900 kg savanyú káposzta a fedélzeten

1752-ben az angol hajóorvos, James Lind bebizonyította, hogy a citromlé jó megelőző szer a skorbut ellen. Továbbá olyan alapkosztot rendelt el a skorbutban megbetegedetteknek, amely almaborból, ecetből, tengervízből és narancsból állt. Feltűnt neki, hogy a citrusokat fogyasztó páciensek fokozatosan meggyógyultak. Ugyancsak hatott a krumpli és a savanyúkáposzta, valamint az olyan fűszernövények, mint a salátaboglárka és a kanálfű. Az is segített, ha a szárazföldön a matrózok fenyőtűlevelet, vadhagymát, gyümölcsöt, zöldséget és zöld növényeket gyűjtöttek és fogyasztottak. Ma már tudjuk: a C vitamin önmagában nem gyógyítja a skorbutot. Friss naranccsal és citrommal ellenben teljesen megszűnik a betegség. Eszerint a citrusfélék legalább még egy fajta hatóanyagot tartalmaznak. Időközben felfedeztek egy bioaktív növényi anyagot, a flavanolt, amelynek a C vitaminnal való kombinációja már nyomokban hatásos. *1
James Cook 1776-ban Angliában királyi kitüntetést kapott azért, mert tengerészeit megkímélte a skorbuttól. Az Endeavour nevű vezérhajóján 70 tengerész maradt egészséges, miután mindegyikük egy éven keresztül hetente 1 kg savanyú káposztát kapott a kétszersült és a sózott hús mellé (3900 kg savanyúkáposzta volt a fedélzeten). Ez sok C és B vitamint, nyomelemeket, ásványi anyagokat, tejsavat jelentett a tengerészeknek. És ez a - szó szerint - táplálékkiegészítő (azaz egy olyan tápláléknak a kiegészítője, amely a kizárólag friss kosztból álló vitamin adag nélkül minden más volt, csak nem élelem) segített.

A hántolt rizs titka

A 19. század nyolcvanas éveiben a holland származású orvost, Christiaan Eijkmant Kelet-Indiába, Indonéziába küldték, hogy a széles körben elterjedt beriberi betegség okait kutassa. Senki nem tudta megmagyarázni, honnan ered a laborjában polyneuritisben megbetegedett tyúkok izomgyengesége, idegelkorcsosodása és bénulása. Eijkman kísérletezett, és valami váratlan dologra jött rá. Nem egy baktérium volt a hibás, mint ahogy azt akkor a Pasteur-i eszmék virágkorában feltételezték, hanem táplálkozásfüggő betegség alakult ki, miután ezekben az országokban európai rizshántoló gépeket vezettek be. És a tyúkok mindig akkor betegedtek meg polyneuritisben - egy beriberihez hasonló betegségben -, amikor takarmányozásukat átállították hántolt, fényezett rizsre, amely során a rizs külső héját eltávolították. Eijkman mindezt meglepve fedezte fel - és kísérlettel is igazolta: a betegséget meg lehetett gyógyítani, mihelyst a takarmányhoz rizshéj korpát adtak. A proteinektől és sóktól függetlenül a rizshéjban egy titokzatos anyag található, amelyről 1906-ban két kutató így írt: Nélkülözhetetlen az egészség számára, és ennek hiánya táplálkozásfüggő polyneuritist okoz.
Két holland kémikus, B.C.P. Jansen és W. Donath tovább dolgozott Eijkman régi laborjában, Dzsakartában. Ők találták meg 1926-ban a rizskorpában azt a titokzatos faktort, amely meg tudott óvni a polyneuritistől: a B1 vitamint vagy más néven tiamint.
A rizs ezüsthártyájával együtt eltávolították a csírát is, és ezzel további, az egészség megóvása számára fontos hatóanyagokat is. Többéves kutatása során az angol biológus, Sir Frederick Gowland Hopkins is felfedezést tett a "járulékos tápanyagok"-ról. Ezek a kutatások azt mutatták, hogy- ellentétben a proteinek és szénhidrátok tisztított formáival - a teljes értékű táplálék pontosan meghatározott, addig ismeretlen alkotórészeket tartalmaz, amelyek az egészség és növekedés szempontjából nélkülözhetetlenek. Olyan"...a proteinektől és sóktól különböző" szubsztanciákról van szó, amelyeket 1906-ban "járulékos tápanyagok"-nak nevezett el.

Funk - a vitamin feltalálója

Ki tudja, hogyan alakult volna tovább a dolog a szubsztanciákkal, ha ennél az - elismerten körülményes - fogalomnál maradtunk volna - szó szerint - közszájon forog: a vitamin.
Az 1884-ben Lengyelországban született, tanulmányait Európában végző biokémikust, Kazimir Funkot elbűvölték a beriberi betegségről készült megfigyelések. Funk olyan anyagot nyert ki a rizskorpából, amely gyógyítani tudta a hiánybetegséget. Az elemzés azt mutatta, hogy egy nitrogéntartalmú vegyületről, az aminról van szó. Funk felfedezte a tiamint, amely ma B1 vitamin néven vált ismertté.
Így született meg 1912-ben az új dallamos fogalom, a "vitamin”, amely a “vita"= élet és az amin (a kémiában ismert anyagcsoport) szavakból vezethető le. A nem sokkal ezután felfedezett vitaminok a biogén aminok voltak, így a "vitamin" elnevezés megmaradt.
Az első vitamin - a B1 - felfedezése után az amerikai kutató, McCollum 1913-ban bevezette a vitaminoknak az ABC nagy betűivel való jelölését.

"Csodát tesznek"

Miután Kazimir Funk 1915-ben kivándorolt Amerikába, még megélte az első vitamineladás zűrzavarát. Így ír erről 1924-ben könyvében "A vitamin felfedezésének története és praktikus következményei "-ben ("Histoire et conséquences pratiques des la découverte des vitamines"): "Hogyan tudtak emberek generációi évszázadokon keresztül ilyen kitűnő egészségnek örvendeni, anélkül, hogy valaha is sejtésük lett volna a vitaminok létezéséről? A válasz egyszerű. Amíg az emberiség meg volt elégedve a természet adta termékekkel, amíg nem ismerte a tökéletesített gépeket, amelyekkel jól tud lisztet rostálni, dobozos élelmiszereket előállítani, preparátumokat és utánzatokat gyártani, amíg nem fogyasztott ausztrál és argentin fagyasztott húst, stb., nem volt szükséges, hogy ismerje a vitaminokat." A "Vitamin-szubsztancia vagy vitamin-hatás?" témáról írta doktori munkáját 1926-ban Werner Kollath is. Habár az ember kezdetben semmit nem tudott az adott anyagok kémiai természetéről - írja Kollath - az ügyesen megválasztott elnevezésnek köszönhetően az az elképzelés honosodott meg, mintha vit-aminokról, életet jelentő anyagokról lenne szó. "Ezáltal önkéntelenül is hozzákapcsoljuk a ‘titokzatosan csodálatos, életet adó’ szavakat. És a tömegeknek az ügyesen megválasztott címszavakkal szembeni érzékenysége bebizonyította, hogy az elnevezés az oka a nagy tiszteletnek, nem pedig a valóság." *2

Organikus nyomelemek = vitális anyagok

Logikusan vonja le Kollath a következtetést:
"Ebből kétségtelenül az a benyomás alakult ki, mintha a természetben spontán hiány fordulna elő azokból az “életet jelentő anyagokból", amelyeket a kutatásnak és a vitmaninszintézisnek kellene ellensúlyozni. Az ember úgy tesz" - gondolkodik józanul Kollath -, "mintha ez a felfedezés a természet egyik hibáját kellene, hogy megszüntesse - a vitaminhiány tekintetében ez körülbelül hasonló, mintha a kórokozó baktériumokat, mint "a betegségek természetes okozóit" szüntetnénk meg."
Ezzel szemben Kollath a következő pozíciót képviseli:"Egyetlen bizonyítékunk sincs arra, hogy a természetben valahol magától alakulna ki vitaminhiány, amíg a talajnak és a növényvilágnak megvannak a természetes életfeltételei. Az összes hiánybetegség sokkal inkább a táplálék nyerésére, megőrzésére és elkészítésére irányuló hibás emberi intézkedések következménye. Végül pedig az ember és az ő hibás cselekedete találta fel a hiánybetegségeket, amelyeket most fedezett fel... Túl gyakran támad az a benyomásunk, mintha az orvosok azt hinnék: ha egy vitamint kémiailag feltalálnak, akkor a megfelelő hiánybetegség is meg van magyarázva. ... Ezekre a vitaminokra én kezdettől fogva úgy tekintettem, mint élettanilag szükséges anyagokra, ahol kutatandó részfeladatok vannak. A kémiailag tiszta vitaminok szükséges kutatóeszközök voltak ahhoz, hogy ezt a célt elérjem. Ha a kémikus befejezi a feladatát, tulajdonképpen akkor kezdődik az orvos, és elsősorban a biológus feladata. ... Ennek az egységes felfogása hiányzott és hiányzik még ma is a vitaminkutatásban." *3

*Megjegyzések:

1. Cornila Hoicke, államilag elismert élelmiszerkémikus, Der Gesundheitsberater 99/12 számában
2. Werner Kollath: A gyógyászat egységességérôl, Rostock 1942
3. Ebda
Forrás: Der Gesundheitsberater 11/2006

< < < Vissza a tudástárhoz > > >

Legfrissebb Hírek / Tudástár

Természetes napvédelem - szintetikus nap…

A napsugárzás napjainkra szinte közellenség lett. Sokan literszámra kenik magukra a naptejeket, holott az elmúlt évekb...

Megnyílt a Sóker ZöldTurmix Bár

Megnyílt a Sóker ZöldTurmix Bár ZÖLDTURMIX a ZÖLD ÉLETERŐ! Green For Life! Zöldturmix a SóBárban Mi is a zöld turmi...

Miért fontos az egészség megőrzésében a …

Mindig jobb a bajt megelőzni, mint a megtörtént rossz után kapkodni, próbálkozni. Bár a megelőzés fontosságát már a nyug...

Kapcsolat

Sóker Kristálysóbarlang és Sóterápiás szaküzlet

Cím: 1066 Budapest, Mozsár u. 7.
Telefon és fax: +36 1 312-1646
Email: info(kukac)soker.hu

Nyitvatartás:      

H-P: 10-20 óráig
  Sz: 10-16 óráig

 

  Nézze meg másik két weboldalunkat is!

Sóker - só webáruház

Sótégla - sóbarlang építés, sódekoráció

 

Sóbarlang a Facebookon