Hang és zene mint gyógyító információ

Dr. Sági Mária: Hang és zene mint gyógyító információ

(Természetgyógyász Magazin Online, 2004. április)

Az élővilág legfontosabb információnak közvetítője a hang. Az állatok világában ugyanúgy, mint az embereknél. Jelen írásban megkíséreljük a hangok és a zene többféle információs hatásának kísérleti eszközökkel történő mérhetőségének bemutatását is.

Az állatoknál a hangadás a kommunikáció eszköze, minél fejlettebb az állatfaj, annál differenciáltabban: Más a párhívás hangja, más az anyaállat kicsinyeit hívó jele, más a veszély, a félelem kifejezése. Az embernél is megvan a hangadás jel funkciója, hiszen a legõsibb és legelsõ érzékelés a hangérzékelés. A hang tájékoztat, figyelmeztet a veszélyre, annak távolságára és milyenségére: A hangra a vegetatív idegrendszer automatikusan reagál. A hangadás mint jel mellett azonban az ember további kommunikációs rendszereket is alkotott magának: a beszédet mint szimbólumot és a zenét. A hang érzékelése és kiértékelése a jobb agyféltekében történik, míg a beszédé, a nyelvé a bal agyféltekében.

És mi a zene? A lexikon szerint: „A zene: szabályosan ismétlődő, kellemes hangérzetet keltő rezgésű hangoknak a dallam, ritmus és harmónia eszközeivel kisebb-nagyobb művé való egybekapcsolása, az ilyen előadott mû hangzása. A dallam: változó magasságú zenei hangoknak egységgé formált, ritmikus egymásutánja. A ritmus: időbeli jelenségekben megnyilvánuló, szabályos váltakozás, hosszú és rövid hangok szabályos váltakozása. A harmónia: kiegyensúlyozottság, valamik közötti összhang.” Látjuk, hogy nem is olyan könnyű a megfogalmazása. Még bonyolultabb a zene mint közlés érzékelése, átélése, megértése, amely mind a jobb agyféltekében történik. A zene komplex hatása csak az eredményében érzékelhető. Tudományos eszközökkel csak a legutolsó tíz-húsz évben mérhető.

A hang, a zene ránk gyakorolt hatásának két szélsőséges állapotát ismerhetjük fel a legkönnyebben: az egyik a harmonizáló, a gyógyító hatás, a másik a fárasztó, romboló, megbetegítő hatás. A hang harmonizáló, gyógyító hatásának felismerése és alkalmazása egyidős az emberrel. A gyógyító hang előállításának két fõ módja van: az egyik az emberi, a másik a hangszer által megszólaltatott. Indiánok és egyes Afrikában élő törzsek között most is használatosak olyan tradíciók, amelyekben énekhangok vagy ritmusok alkalmazása által eredményesen gyógyítanak. A Távol-Keletről származó különböző meditációs technikák közül ma is használjuk azokat, amelyekben a magánhangzók egymagukban vagy mássalhangzóval társított zengetésével magunk alkotjuk meg a hatást kiváltó hangot. Az így létrejött hangspirál átjárja az egész testet, harmonizál és kiegyensúlyoz. Lássunk közülük néhány példát:

Az egyik Indiából származó meditációs technika szerint a különböző magánhangzókat hosszan kitartva, egyenletes hangerővel zengetjük és közben megfigyeljük, hogy melyik magánhangzó melyik testrészünkben hoz létre fokozott rezonanciát. A magánhangzókat a következő sorrendben (i-é-a-o-u) énekeljük, és az alábbi kézmozdulatokkal kísérjük, úgy, hogy a kezünket a combunkra fektetve ujjaink hegyét meghatározott rendben összeérintjük, kis kört formálunk külön mind a jobb, mind a bal kezünk ujjaival. Elsőként az iii magánhangzót rezegtetjük, és a kisujj-középső ujjat érintjük össze. Az iii hangzó a fejünkben hoz létre fokozott rezonanciát. A következő magánhangzó az ééé a gyűrűsujj és a hüvelykujj érintésével, rezonáló testtájuk a gége. Az ááá magánhangzóhoz tartozó testtáj a mellkas és a középső és hüvelykujj összeérintése. Az óóó hanghoz tartozó testtáj a has, és a mutató- és hüvelykujj összeérintése. Az úúú hang az ágyéki és az ágyék alatti testtájban vált ki fokozott együttzengést, mialatt kezünk lazán egymáson fekszik az ölünkben. Ezt a gyakorlatot lassan, nyugodtan addig ismételhetjük, amíg beáll a teljes ellazulás. Tapasztaljuk, hogy testünk spontán elõregörnyed, fejünk lehajlik, lélegzésünk alig észlelhetõ, felszínes lesz.

Egy õsi japán módszer szerint a magánhangzókat más sorrendben és mássalhangzókkal kombinálva megszólaltathatjuk összesen 50 formában.

Az alábbi rajzok mutatják, hogyan képzelték el a hangspirálok hatását. A bal oldali rajz az emberi test spirálformájú leképezését ábrázolja és benne azokat a hangokat, amelyek az emberi test fõ területének a megfelelõi.
A jobb oldali rajz az AUM mantra hangjainak hatásterületeit ábrázolja.

Az ókori Kínában már idõszámításunk elõtt néhány száz évvel, a Han-dinasztia idején használtak egy bronztálat, amellyel ennek dörzsöléssel való megszólaltatása révén gyógyítottak. Különleges tulajdonságai miatt ezt a tálat valaha csak a kínai császárok, a „Menny Fiai” használták, és ennek következtében tovább éltek, egészségesebbek lehettek, mint az egyszerû halandók. Az érdekes antik-zöld edény kitûnik nemesen egyszerû alakjával, belsejét négy hal vagy négy sárkány dombormûve díszíti, fülei pedig fényesen ragyogó sárgarézbõl készültek. Használatához az edénybe vizet töltenek, és vizes tenyérrel az ellenkezõ irányba csúsztatva egyenletes mozdulatokkal dörzsölik a fényes füleket, így egyszer csak furcsa varázslatnak lehetnek tanúi – a víz életre kel. Eleinte csak a felszíne fodrozódik, majd halkan zizeg, szinte táncolni kezd, s szabályosan, négy oldalról örvénylik. Végül millió apró cseppre porlik és a magasba szökken, mint egy szökõkút. A látvány olyan, mintha a négy hal vagy a négy sárkány szájából lövellne ki a víz, és a tál meg is szólal, akár egy hangszer. A hang színe, magassága attól függ, mennyire töltik tele a tálat, és milyen irányban, milyen erõvel, milyen gyorsan rezegtetik. Minél jobb minõségû az edény, annál magasabbra szökik fel a víz. Ennek a rezgésterápiának segítségével juttatták el az egyént a belsõ harmónia, majd az egészség állapotába.

A XIX. század derekán a hangok hatásának tudományos kutatása is megjelent, elsõsorban Helmholtz (Die Lehre von Tonempfindungen, 1863), majd C. Strumpf (Tonpsychologie, 1883–90) munkásságában. A XX. század elején Révész Géza kiemelkedõ munkája (Zur Grundlegung der Tonpsychologie, 1913) fémjelzi a hangpszichológia problematikájának és korszerû irodalmának összefoglalását. A zenepszichológiai mûvészetpszichológia kutatóinak ma is egyik fontos témája a hangérzetek és azok hatásainak vizsgálata. Mégis számunkra az a legizgalmasabb, mit tud a ma gyakorlata a hangok hatásának mérésérõl. Erich Körbler nevével (Bécs 1939–1994), szelíd gyógymódjával és az új homeopátiával 1993 óta rendszeresen találkozik a Természetgyógyász Magazin olvasója. Az õ nevéhez fûzõdik a hangok élettani hatásának szelíd módszerrel való pontos feltérképezése és ennek megfelelõ alkalmazása is.

Körbler felfedezte, hogy a hangok igen alacsony frekvenciáit mint vibrációt (mint hullámot) nemcsak a hallószerven keresztül érzékeljük, hanem a test minden egyes sejtjein át. A hanghullám nyomásán keresztül kapja meg a sejt az információt. Ez a folyamat független a hangerõtõl. Ezért lehetséges, hogy a hallható hangtartományon kívül esõ hanghullámoknak is mérni lehet a sejtekre, vagyis a szervezetre gyakorolt gyógyító vagy ártó hatását.

Körbler gyógymódjában egy egykarú ingával, az úgynevezett bioindikátorral dolgozunk, mind a diagnózis, mind a terápia megállapításakor, és a bioindikátor mozgását a Körbler-féle vektorrendszer szerint értékeljük. Ebben a rendszerben 8 különbözõ fokozatban kapunk választ arra, hogy a vizsgált testrész milyen mértékben tér el az egészségestõl, illetve, hogy a szervezetet ért információ (táplálék, gyógyszer, finomenergiai sugárzások, hang, zene, ritmus, szín stb.) milyen mértékben segíti elõ a szervezet energetikai rendszerének táplálását, illetve milyen mértékben blokkolja, károsítja azt.

Vektorok
Ilyen módon az egyes hangfrekvenciák pontos mérése is lehetséges. A hang az emberi test rezgéséhez képest egy nagyon lassú frekvencia. Képzeljük el, ha a test egy 300 hertzes hangra pozitívan reagál (= 300Mp/sec rezgés), akkor az emberi test 10-15 hertzes rezgése a 300 mp-es rezgést ritmikus pulzálásként érzékeli. Természetesen a 20 és 10 000 hertz közötti hangfrekvencia-változásokkal nem lehet közvetlenül a szervek és az immunrendszer közötti kommunikációba beavatkozni, hiszen ezen körülbelül 100 000 000 000 000 (10 14) hertz frekvenciatávolságban vannak egymástól. De ha megtaláljuk azt a ritmust, amely a Sterpinsky-reakcióhoz hasonlóan új káoszmintákat hoz létre, ez ismét azonnal hat a sejtben levõ struktúrákra.

Hangfrekvenciás teszt
Körbler éveken keresztül kísérletezett a hangok hatásával. Tapasztalata szerint a hangoknak, illetve a ritmusnak a legerõsebb a gyógyhatása. A gyógyító hangokat azonban minden egyénnél külön-külön, egyénenként kell megkeresni, ez mindenkinél és idõrõl idõre is más. A keresésre bármilyen hangszert alkalmazhatunk, vagy a Körbler-féle számítógépes hangprogramot. A hangprogram egy önirányító hangskálából áll, és az így elõállított hangoknak az az elõnyük, hogy egyenletes rezgésekkel és ritmusokkal dolgozhatunk, valamint a nem hallható hangtartományokban is kísérletezhetünk.

Ebben a vonatkozásban az elsõ meglepetés akkor ér bennünket, ha alulról felfelé indulva a körülbelül 50 hertzes hanghoz érünk: ez a háztartási elektromosenergia-ellátásunk hálózatfrekvenciája, amelynek mindig és mindenhol ki vagyunk téve, és amely a különbözõ elektromos gépeknél mint „hálózati hang” van jelen. Erre testünk bizonyos részei „összeférhetetlenséggel” reagálnak. Személyenként változik, hogy kinél melyik testrészekrõl van szó.

Kísérletezünk tovább, és keressük meg az egyén számára gyógyító hangfrekvenciákat: Ennek módja a következõ: kiválasztunk a kísérleti személyen egy olyan területet, ahol a bioindikátorral zavarzónát érzékelünk. Ilyenkor a bioindikátor függõlegesen leng. (Méréskor a bal mutatóujjunkat a vizsgálandó terület elé tartjuk.) Most bekapcsoljuk az automatikus hangprogramot, vagy ha hangszert alkalmazunk, félhangokként haladunk felfelé a hangszer legmélyebb hangjától indulva, és egyidejûleg vizsgáljuk a kérdéses testterületet. A bioindikátor változatlanul függõlegesen leng, vagyis jelzi a zavarzónát.

Egy bizonyos hangmagasságnál az eddig függõlegesen lengõ bioindikátor mozgása megváltozik, vízszintesre vált át. A következõ hangmagasság esetében a vízszintes lengés amplitúdója sokkal nagyobb lesz, és esetlegesen a rákövetkezõ hangmagasságnál még nagyobb. Mindenesetre ezt a hangmagasságot vagy a számítógép képernyõjén látható frekvenciaszámot feljegyezzük, és folytatjuk tovább a vizsgálatot. A következõ hangmagasságnál a bioindikátor vízszintes lengése gyengül, majd a rákövetkezõ hangnál ismét függõlegesre vált. A számítógép automatikus hangprogramja a hallhatatlan frekvenciák tartományában is folytatódik, de csak addig kell folytatnunk a kísérletet, amíg megtaláljuk a három kedvezõ frekvencia-csomópontot, azaz hangmagasságot. Ekkor ezekkel a hangokkal újra kísérletezünk, a számítógépet tartós hangzásra állítjuk vagy a hangszeren ismételten rezegtetjük a hangot, és eközben elvégezzük az ellenpróbát, vagyis megvizsgáljuk, hogy van-e olyan szerv, testrész, ahol a hang hallatára zavarzóna keletkezik, vagyis a bioindikátor függõlegesen mozog. Ha nincs ilyen, akkor a kiválasztott hangot egymás után ritmikus idõközökben megszólaltatva hangszalagon rögzítjük.

Elegendõ, ha a kísérleti személy naponta 2-3×3 percen át hallgatja a kazettát, a beteg testterület zavarzónája megszûnik, és az öngyógyítási folyamat elindul. A hangkazetta hatását hetenként ellenõrizni kell, ha krónikus betegség kezelésénél alkalmazzák. A ritmusok kiválasztásánál hasonlóképpen járunk el. A különbözõ ritmusokat (például bécsi keringõ, tangó, szamba) mindig az eredeti tempóban kell megszólaltatni. Ha pozitív, azaz sejtfeszültség-növelõ hatású hangokból és ritmusokból kombinált dallamokat komponálunk, a kísérleti személy még erõsebben és gyorsabban reagál a gyógyító hatásra. Az így készített „zenemûvet” is rögzíthetjük és gyógyító zeneként alkalmazhatjuk.

Hogyan is éljük meg szubjektíven a zene hatását? A zenepszichológiai-mûvészetpszichológiai kutatások sora keresi erre a választ, számtalan, szép kísérlettel. Elõször is tudnunk kell, hogy egy zenemû mindig az adott kultúrkörben értelmezhetõ, és csak itt váltja ki azt az érzelmeket és személyiséget harmonizáló hatást, amire hivatott. Más zenével élnek a nyugati, távol-keleti, afrikai stb. kultúrák. Mindenütt hasonló azonban, ahogyan a zene hat. Érzelmi világunknak tart tükröt, és ahol hibás vagy hiányos a személyiség harmóniája, a zene hallgatása közben ott simul, ott töltõdik, ott harmonizálódik az érzelmi életünk. Kibontakozik bennünk a mindent átható szeretet, és elcsitul bennünk a szomorúság, fájdalom, harag. Ez a felfedezés korántsem új, a zenérõl szóló feljegyzésekben már évezredek óta megtaláljuk. Platón Államában például kifejti a zene tonalitásának az érzelmekre gyakorolt hatását. Úgy véli, hogy az eszményi államban csak dór vagy frig hangnemû zenének lehet helye, mert az harckészséget, állhatatosságot, önmérsékletet éleszt a hallgatóban. Számûzni kell a lid és az ion hangnemeket gyászos, elpuhító, mámorító hatásuk miatt.” Szerzõk sorát idézhetnénk itt történelmi rendben. Mindegyik a maga módján – filozófiai vagy pszichológiai megközelítésbõl kísérli meg a zenehallgatás közben megtörténõ energiákat felszínre hozó, megerõsítõ, mobilizáló folyamat leírását, az „egész emberré” válás érzését, Schopenhauer szavával „ a zene mint a kozmikus akarat különleges tárgyiasítását.”

Magam is zenepszichológiai kísérletek sorát végeztem (Esztétikum és személyiség, Akadémiai Kiadó, 1981), amelyekben a zenehallgatás során fellépõ változásokat személyiségtesztekkel (szabad asszociációk, színpiramis, Rorschach, stb.) valamint párhuzamos alkotási folyamatokban vizsgáltam. Gyermekeknél és fiatal festõmûvészeknél zenerajzok és zenefestések formájában. A zene hatására átélt katartikus folyamat tartalma és kifejezési formája mindig a személyiség szûrõjén, a személyiség strukturáján át nyilvánul meg. Ezek bemutatása külön tanulmányt érdemelne.

Most azonban térjünk vissza a tudomány területére. Mérhetõ-e és hagyon mérhetõ a zene ránk gyakorolt hatása az agykutatás területén?

Haffelder-féle mérési módszer
Günter Haffelder agykutató, a Stuttgarti Agykutató Intézet vezetõje speciális módszert dolgozott ki az agy elektromos tevékenységének mérésére. A nevéhez fûzõdõ mérési módszer során az elektródákat más pontokra helyezik fel, mint a hagyományos EEG-mérések alkalmával. Így mérhetõvé válik a limbikus rendszer – a nagyagy és a szenzoros, valamint az érzõ központok közötti kapcsolatot fenntartó agyterület – tevékenysége is. A jobb és bal félteke tevékenységének elkülönített ábrázolása lehetõvé teszi a racionális és asszociatív tevékenységek különbözõségeinek ábrázolását. A mért eredményeket számítógép dolgozza fel, meghatározott matematikai számítások alapján, a rezgéseket alkotóelemeire bontva. Ennek köszönhetõen a rezgéskomponenseket idõbeli sorrendben, a háromdimenziós képen lehet ábrázolni. A függõleges skála az idõt, a vízszintes pedig a frekvenciákat jelzi. Az eljárásnak köszönhetõen a delta-hullámok is precízen mérhetõvé és ábrázolhatóvá váltak. Ezzel a módszerrel továbbá elemezhetõvé váltak a hagyományos EEG-görbe alkotóelemei is, amely még pontosabb diagnózist tesz lehetõvé.

Haffelder ezáltal új utat nyitott a gyógyításban. Felfedezte, hogy az általa mért agyhullámdiagramok bizonyos kicsúcsosodásai meghatározott neurotranszmitterekkel – dopaminnal és szerotoninnal – állnak kapcsolatban. Ha ezeket a hullámokat juttatják az agyba, a hozzájuk társuló neurotanszmitterek nagyobb mennyiségben termelõdnek a központi idegrendszerben. Ilyenkor az agyhullámok pontos analízisével megállapítható, hogy a betegeknek milyen ingerületátvivõ anyagokra van szükségük, és milyen hullámokkal lehetne õket kezelni.

Haffelder kísérletei során bebizonyosodott, hogy a gyógyító agyhullámok bejuttatásának optimális közvetítõ közege a zene. Azt tapasztalta, hogy a ma szokásos tempónál lassabban játszott Mozart-mûvek hallgatása közben a két agyfélteke szinkronizációja optimálissá válik. Ezért a gyógyító agyhullámok közvetítõ közegéül Mozart-vonósnégyeseket alkalmaz. A gyógyító agyhullámokat pedig jórészt különbözõ delfinhangok szolgáltatják. A „gyógyzene” tehát Mozart-zenére montírozott delfinhangok kompozíciója, amelyet minden egyes beteg részére az EEG-spektrum analitikus mérésének alapján alakítanak ki egy zene-CD formájában, és amelyet fülhallgatón át lehet bejuttatni az agyba. Az egyes zene CD-k látszólag hasonlatosak egymáshoz, hisz mindegyiken ugyanazok a Mozart-kompozíciók és delfinhangok szerepelnek, mégis egyenként mindenkié más, hiszen a bevitel módja, a hallgatás lateralizációja – vagyis oldalról a jobb-bal, illetve hátsó-alsó lebenyeken keresztül való bevitel –, a különbözõ fáziseltolódások és frekvenciabeállítások stb. minden esetben teljesen egyediek.

A gyógyító zene-CD hatása több síkon valósul meg. A hiányzó agyhangok nagyon magas frekvenciatartományban, körülbelül 18 000 hertzen modulálva jelennek meg a Mozart-zenén, amely viszont lassabb tempóban szólal meg. A CD hatása következtében az agyban megemelkedik az acetilkolinszint, amely az agyban új tanulási pályák kialakulását teszi lehetõvé. Egyénenként különbözõ módon vándorol a gyógyzene az egyik fültõl a másikig, miközben a hangerõ is helyrõl helyre változik. Olyan érzést ad, mintha valóban csakis az agy bizonyos helyein át jönne a zene, hol jobb oldalon, hol jobb oldalon-hátul, hátul-középen, bal oldalon hátul, bal oldalon és így tovább. Ez annak érdekében történik, hogy a két agyfélteke közötti szinkronizációt javítsa a corpus callosumon keresztül. Ez elõsegíti a két agyfélteke koordinált és szinkronizált együttmûködését, amely kitágítja a tanulás, gondolkodás, mentális aktivitás lehetõségeit, és ezáltal új tanulási folyamatokat biztosít. Ha az EEG-mérések a két agyfélteke között fáziseltolódásokat mutattak, a CD összeállításánál ezt is figyelembe veszik és korrigálják.

A CD-t fejhallgatón keresztül, halkan kell hallgatni (olyan fejhallgatót érdemes választani, amelynek 20 000 hertzig terjed a frekvenciaspektruma), olyan tevékenység közben, amelyet épp fejleszteni vagy gyógyítani szeretnénk. Iskolások számára matematikapéldák megoldása vagy tanulás közben, felnõttek számára a kívánt tevékenység javítása érdekében, például nyelvtanulás, számítógép használatának elsajátítása, írás, festés, komponálás, vizualizálás stb. közben. Betegek, baleseti sérültek számára a hiányzó motorikus tevékenység elõbb passzív (segítõ általi), majd késõbb aktív gyakorlása közben. A gyógyító CD és a gyakorlás együttesen eredményezi az új tanulási pályák kialakulását.

Lássunk egy példát. Egy orvosnõ anyuka 8 éves kisfiát vitte el vizsgálatra, azzal a panasszal, hogy kisfia minden tárgyból kiváló az iskolában, de bukásra áll számtanból. Sokféle módszerrel kísérleteztek már, eddig eredménytelenül. Az anyuka elmondta, õ ugyan nem hisz a zene-CD terápia sikerében, de próba szerencse alapon mégis elhozta a kisfiút. A CD elkészülte után a fiú számtanlecke írása közben naponta, állandóan hallgatta azt. Egy hónap eltelte után az iskolában számtandolgozatot írtak. Nagy volt az izgalom, vajon hogyan sikerül. A kisfiú a számtanfeladatot jó eredménnyel oldotta meg. Az anyuka boldogan telefonált és mesélte a sikert az Agykutató Intézetben. Haffelder úr elhívta a kisfiút, hogy megtudja a pontos körülményeket. A zene-CD módszer ugyan valóban csodákra képes, de az új agypályák kiépüléséhez általában több hónapos gyakorlásra van szükség, egy hónap túl rövid hozzá. A kisfiú boldogan mesélte, úgy tudta megoldani a feladatot, hogy azt képzelte, most is hallgatja a CD-t.

Mint gyógyító, magam is évek óta együttmûködöm az intézet kutatásaiban. A gyógyító impulzusok, a finomenergetikai hatások személyrõl személyre történõ átviteli módját vizsgáljuk személyes és távgyógyítási kísérletekben (lásd: Gyógyító információk, Természetgyógyász Magazin, 2001. október). Így fennáll annak a lehetõsége, hogy a Haffelder-féle zene-CD terápiát a magyar közönség számára is hozzáférhetõvé tegyük.

Dr. Sági Mária
(Természetgyógyász Magazin Online, 2004. április)

Legfrissebb Hírek / Tudástár

Természetes napvédelem - szintetikus nap…

A napsugárzás napjainkra szinte közellenség lett. Sokan literszámra kenik magukra a naptejeket, holott az elmúlt évekb...

Megnyílt a Sóker ZöldTurmix Bár

Megnyílt a Sóker ZöldTurmix Bár ZÖLDTURMIX a ZÖLD ÉLETERŐ! Green For Life! Zöldturmix a SóBárban Mi is a zöld turmi...

Miért fontos az egészség megőrzésében a …

Mindig jobb a bajt megelőzni, mint a megtörtént rossz után kapkodni, próbálkozni. Bár a megelőzés fontosságát már a nyug...

Kapcsolat

A Sóker Sóbarlang és Szaküzlet decemberi nyitvatartása

Cím: 1066 Budapest, Mozsár u. 7.

Hétfő - Péntek: 10-18 óráig
Szombat: 10-14 óráig
Vasárnap: zárva

Ünnepi nyitvatartás:

2020. december 24.: 10:00-12:00
2020. december 25-26-27: ZÁRVA
2020. december 28-29-30: 10-18 óráig
Szilveszter és 2021. január 03. között: ZÁRVA

Bejelentkezés a sóbarlangba:
+36 1 312-1646 vagy info@soker.hu

Nézze meg másik két weboldalunkat is!

Sóker - só webáruház

Sótégla - sóbarlang építés, sódekoráció

 

Sóbarlang a Facebookon